2017. január 8., vasárnap

Lake District-i kalandozások

Sziasztok! A decemberi utazásunkról szeretnék mesélni egy kicsit bővebben. Azzal a céllal indultunk el a Lake District National Park-ba (amely Északnyugat-Angliában, Cumbria megyében található), hogy megmásszuk Anglia legmagasabb hegyét, a Scafell-t és feljussunk a csúcsára, az úgynevezett Scafell Pike-ra. Maga a hegy 978 méterrel a tengerszint felett található, de kiemelkedése csupán 912 méter. Ez annyit tesz, hogy ténylegesen csak ennyit mászunk meg belőle.
Már jó előre lefoglaltuk a szállásunkat, amihez a booking.com alkalmazást használtam. Mindenkinek csak ajánlani tudom egyébként, mert jelentősen megkönnyíti a szállás keresést/foglalást. Sőt, rengeteg helyen nem is kell előre fizetni, hanem csak lefoglalod és kész is. Egy hatalmas vidéki kúriában szálltunk meg. A rengeteg ünnepi dekoráció, a feldíszített karácsonyfák és kandallók pedig annyira filmbe illővé varázsolták az egész helyet, hogy egy kicsit a Reszkessetek betörőkben éreztem magam!
Maga a kiszemelt hegy egy jó 40 perces autóútra volt a hoteltől. Azt el kell mondanom így elöljáróban, hogy ez volt az első igazi hegymászásom és bármiféle tapasztalat híján, eléggé irreális elképzelésekkel indultam útnak. Először is tudni kell, hogy három út vezet fel a csúcsra. Egy rövid, egy közepes és egy hosszú, amiknek a nehézsége is egyenesen arányosan nő a hosszúsággal. Úgy voltam vele, hogy hát nehogy már a legrövidebben menjünk, minimum a közepeset kellene választani... Meg hogy jaj de jó lenne, ha minden tiszta hó lenne! Na hát ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokkal indultunk neki az útnak, aztán persze rá kellett jönnöm, hogy az a rövid út sem annyira rövid és a hó sem lett volna vicces csákány és mindenféle egyéb felszerelés nélkül. Körülbelül 6 és fél óra alatt tettük meg az utat a csúcsig és vissza, ami olyan 10 km volt. Az út nagy részén nem voltak különösebb akadályok, egyszer kellett átmenni egy kis patakon, ahol a köveken lépkedve, a vízben gázolva jutottál át a túloldalra, aztán egy jó darabig csak az emelkedéssel és a kő lépcsőkkel kellett megküzdeni. Viszont később olyan meredek, sziklás rész következett, ahol négykézláb mentünk fel, fogást és támasztékot keresve kézzel-lábbal egyaránt. Én azt hittem, hogy ha ezen a meredeken felérünk, megpillantjuk a csúcsot és mindjárt ott leszünk, persze tévedtem... Sziklás hegyek végtelenét láttam, jéggel, foltokban hóval beborítva, úgyhogy folytattuk tovább az utat. Szerintem mondanom sem kell, hogy miután átküzdöttük magunkat a csúszós, köves halmokon a csúcsig, lélegzet elállító látvány tárult a szemünk elé. Beszúrtam pár képet is, de sajnos nem adják vissza teljesen azt az érzést, amikor fent állsz a szeles csúcson, a semmi közepén, mindenhol csak végtelen, felhőbe vesző hegyeket látsz és tudod, hogy a saját erődből jutottál fel ide, keményen megdolgoztál érte és most ott vagy. Pont akkor, abban a pillanatban, ott fent és csak nézed ezt a lenyűgöző kilátást. Abban a pillanatban semmi sem érdekel... Aztán rájössz, hogy innen le is kell menned valahogy... :) Pont sötétedésre értünk vissza a kocsihoz, teljesen az élmény hatása alatt voltunk és már a következő utat terveztük!
A képekre kattintva megnézhetitek őket nagyobban, valamint Instagramon is megtalálhatjátok őket!
Remélem tetszett Nektek ez a kis beszámoló, ha valakit érdekel esetleg ezzel kapcsolatban valami, nyugodtan írjatok.






2017. január 7., szombat

Én így kezdtem az évet!

Sziasztok! Eredetileg nem terveztem hosszas bekezdéseket írni arról, hogy megnyílt a blog. Viszont úgy érzem kell egy kis bevezető, nem szeretnék csak úgy ismeretlenül, mindenféle előzmény nélkül beesni ide és elvárni, hogy valakit egyáltalán érdekeljen, amit csinálok. Szeretnék adni egy minimális betekintést a kulisszák mögé! Régen évekig blogoltam. Bár nem mindig rendszeresen, de ez igazából azért is volt, mert én mindig jobban élveztem elkészíteni az adott külsőt és mire befejeztem (ami egy örökkévalóságig tart nálam, túl precíz és aprólékos vagyok) addigra elment a kedvem a gép előtt üléstől. Posztokat illetően ötleteim mindig voltak szép számmal, de soha nem bírtam kiírni magamból a gondolatokat úgy, ahogy én azt fejben elképzeltem. De nem is ez a lényeg... Új év, új blog, majd talán most! Az utóbbi években nem egyszer megfordult a fejemben, hogy szeretném újrakezdeni, de soha nem lett belőle semmi. Vagy az volt a bajom, hogy nekem nincs is miről írnom vagy éppen az ellenkezője, annyi mindent csináltam, hogy a kevés szabadidőmet sajnáltam erre fordítani. Idén végre szeretném megtalálni az egyensúlyt a kettő közt!
Mivel nem Magyarországon élek, sokaknak érdekesek lehetnek olyan hétkönapi dolgok is, mint hogy merre járok, mit csinálok vagy éppen miket veszek a boltban (legyen az unalmas hétköznapi dolog vagy éppen ruhák, szépségápolási termékek). Az egyik célom az, hogy megosszak veletek mindenfélét, ami érdekel Titeket ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor tervezek még bejegyzéseket írni magamról, a kedvenceimről, utazásaimról, szerzeményekről, gondolatokról adott témákkal kapcsolatban és még sorolhatnám, de majd idővel úgyis alakul a tartalom! Ami eddig biztos, hogy lesz egy úgynevezett állandó poszt, ami Napi haiku néven fog futni. Ez is az egyik újévi projektem és az általam írt haikukat olvashatjátok benne, remélhetőleg napi szinten. A másik projekt egy Napi firka lesz. Ez kicsit több időt vesz igénybe és körülményesebb is. Tekintve, hogy nincs lehetőségem csak úgy nekiállni rajzolni random bárhol, aztán valahogy digitalizálnom is kell az elkészült munkákat, így ezzel biztosan lassabban haladok majd, de a lényeg, hogy csináljam. :) Erre igazából azért van szükség, mert jövőre szeretnék jelentkezni az egyetemre és ahhoz rajzokkal megtöltött vázlatfüzetekre és különböző technikákkal elkészített munkákra van szükségem.
Nos azt hiszem, hogy elöljáróban ennyit szerettem volna megosztani Veletek. Egy kis bemutatkozást fogok írni magamról természetesen, valamint a posztok is érkeznek majd. Ha kérdésetek lenne bármivel kapcsolatban nyugodtan írjatok kommentet vagy akár emailt is. A címem bal oldalt az Insta widget alatt találjátok. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis szösszenetet, hamarosan újra jelentkezem. Addig is legyetek rosszak!